Kiszámíthatatlan. Ezen jelzővel illetem jelen blog tulajdonosát, midőn e beköszöntő sorokat írom. Fontos az „antré”, sokan észrevehetnek és sokaknak láthatatlan maradsz. Jól tudom, hogy nehéz megmagyarázni Dutch Schultz (szül.: Arthur Flegenheimer) blognévadói mivoltát. Nem is akarom.
Német származású zsidó maffiózó volt, a Szindikátus „aranykorában” New Yorkban. Bronx és Harlem volt a felségterülete. Bronx-ban sörbáróként emlegették, emellett a harlemi szerencsejáték biznisz megalkotója volt. Kibírhatatlan, kissé magamutogató, kitűnni vágyó gengszterként ismerték. Permanens háborút folytatott, mindig szembeszállt valakivel, szerette magát az újságok címlapján viszontlátni.
Kiszámíthatatlan volt. És ez lett a végzete. Az államügyész (Tom Dewey) adócsalással vádolta – teszem hozzá jogosan –, ezért támogatást (megbízást) kért a kiiktatásához. Nem kapta meg. Kikelt magából és beolvasott a „nagyoknak”, miszerint ne tanítsák meg őt a törvények tiszteletére. Majd elviharzott. Utoljára. Ezek után Louis ’Lepke’ Buchalter megkapta a megbízást. Ki kell iktatni („Kill the Dutchman!”). 1935. október 23-án késő este a Murder Inc. két „katonája” (’Mendy’ Weiss és ’The Bug’ Workman) - Lepke parancsára - levadászta. A testőreivel és a consiglierijével együtt kivégezték. 33 évet élt.
Kiszámíthatatlan és mégis gondolatokkal és érzésekkel teli ember volt. A rendőröknek - kérdéseiket a kórházi ágyon hallgatva - monologizált. Haldokolva, félig eszméletlenül, morfinnal töltve, szürreálisan. Sok értelmezés született hozzá, irodalmi alkotás: The Last Words of Dutch Schultz címmel (írta: W. S. Burroughs). Filmekben egyaránt megidézték: Dustin Hoffman, Tim Roth és John Dennis játszhatta Arthurt.
A híressé vált utolsó gondolatai a bal hasábon olvashatók, tessék értelmezni őket. Látszik, hogy egy erőt mutató, erőszakos ember megtérése a gyengédséghez és az elesettséghez. Szerethető volt, a kényszer vitte az ördögi útra. Fogékony volt a jóra és a szépre. Nem tagadható.
Halála előtt utoljára így szólt a kórházi ágyon: „French Canadian bean soup....I want to pay, let them leave me alone....” Ezzel alkotott egy új gasztronómiai csodát, majd fizetett a főúrnak és kérte, hogy hagyják magára. Elegáns.
És kiszámíthatatlan. Jól tudod ezt Te is, barátom. Nem lenne íze az életnek, ha mindig stimmelnének a dolgok. Ember tervez, aztán majdcsak lesz valahogy…
Élménydús alkotói perceket kívánok!
Meyer ’The Brain’ Lansky
Utolsó kommentek