Kiszámíthatatlan

Hídfoglalás. A köztévé tudósítója az események sűrűjében. Egyszerre mögötte keresetlen szavak gyűrűjében X skandálni kezdi, hogy "hazug média", amit a tudósító úgy kommentál, hogy "mögöttem azt skandálják, hogy hazug média".

Ha X állítása igaz, nevesen, hogy hazug a média, akkor a média azon állítása, hogy azt skandálják, hogy hazug a média, nem igaz, tehát X vagy nem skandál semmit, vagy nem azt skandálja. Már pedig skandál, tehát az marad, hogy igaz, hogy nem azt skandálja, hogy hazug a média, másképpen; nem igaz, hogy igaz, hogy azt skandálja, hogy hazug a média, akkor pedig csak azt skandálhatja, hogy nem hazug a média.

Ellentmondás?...Csak akkor, ha mindenki tévedhetetlen. Ezért aztán fel kell tennem azt is, hogy valamit rosszul láttam vagy hallottam, és én tévedtem, vagy én vagyok hazug, és nem azt láttam, hallottam, vagy nem láttam és nem is hallottam semmit.

DS

Kiszámíthatatlan. Ezen jelzővel illetem jelen blog tulajdonosát, midőn e beköszöntő sorokat írom. Fontos az „antré”, sokan észrevehetnek és sokaknak láthatatlan maradsz. Jól tudom, hogy nehéz megmagyarázni Dutch Schultz (szül.: Arthur Flegenheimer) blognévadói mivoltát. Nem is akarom.

Német származású zsidó maffiózó volt, a Szindikátus „aranykorában” New Yorkban. Bronx és Harlem volt a felségterülete. Bronx-ban sörbáróként emlegették, emellett a harlemi szerencsejáték biznisz megalkotója volt. Kibírhatatlan, kissé magamutogató, kitűnni vágyó gengszterként ismerték. Permanens háborút folytatott, mindig szembeszállt valakivel, szerette magát az újságok címlapján viszontlátni.

Kiszámíthatatlan volt. És ez lett a végzete. Az államügyész (Tom Dewey) adócsalással vádolta – teszem hozzá jogosan –, ezért támogatást (megbízást) kért a kiiktatásához. Nem kapta meg. Kikelt magából és beolvasott a „nagyoknak”, miszerint ne tanítsák meg őt a törvények tiszteletére. Majd elviharzott. Utoljára. Ezek után Louis ’Lepke’ Buchalter megkapta a megbízást. Ki kell iktatni („Kill the Dutchman!”). 1935. október 23-án késő este a Murder Inc. két „katonája” (’Mendy’ Weiss és ’The Bug’ Workman) - Lepke parancsára - levadászta. A testőreivel és a consiglierijével együtt kivégezték. 33 évet élt.

Kiszámíthatatlan és mégis gondolatokkal és érzésekkel teli ember volt. A rendőröknek - kérdéseiket a kórházi ágyon hallgatva - monologizált. Haldokolva, félig eszméletlenül, morfinnal töltve, szürreálisan. Sok értelmezés született hozzá, irodalmi alkotás: The Last Words of Dutch Schultz címmel (írta: W. S. Burroughs). Filmekben egyaránt megidézték: Dustin Hoffman, Tim Roth és John Dennis játszhatta Arthurt.

A híressé vált utolsó gondolatai a bal hasábon olvashatók, tessék értelmezni őket. Látszik, hogy egy erőt mutató, erőszakos ember megtérése a gyengédséghez és az elesettséghez. Szerethető volt, a kényszer vitte az ördögi útra. Fogékony volt a jóra és a szépre. Nem tagadható.

Halála előtt utoljára így szólt a kórházi ágyon: „French Canadian bean soup....I want to pay, let them leave me alone....” Ezzel alkotott egy új gasztronómiai csodát, majd fizetett a főúrnak és kérte, hogy hagyják magára. Elegáns.

És kiszámíthatatlan. Jól tudod ezt Te is, barátom. Nem lenne íze az életnek, ha mindig stimmelnének a dolgok. Ember tervez, aztán majdcsak lesz valahogy…

Élménydús alkotói perceket kívánok!

Meyer ’The Brain’ Lansky